Kedves szülők éa gyerekek,kedves látogatók
Mindenkit sok szeretettel üdvözlök a honlapon :
A "gyermek-szülő" honlap rövid története:
Miért éppen a gyermek-szülő nevet választottam?
A válaszom egyszerü:
- ez a két fogalom szerintem elválaszthatatlan egységet alkot,mint pl. víz és a levegő,vagy az ég és a föld. Mindkét félnek nagyon nagy szüksége van egymásra és ahoz hogy mindkettő teljes legyen kölcsönösen szükségük van egymás szeretetére ,törődésére
. A honlapom célja :
-hogy megmutathassam ,segitsem felismerni a kisgyermekkori nevelés fontosságát,
-a kisgyermekkori lélektan jellegzetességeit bemutatva közvetitsem a gyermekek gondolatait a szülők felé
-segítsem a gyermek-szülő kapcsolatot , a kötődés fontosságának felismerését és kialakulását
-a honlap folyamatos szerkesztés alatt van ,még épitgetem ,szépitgetem ,bővítgetem
-ha van véleményetek, vagy saját ötletetek a honlapon található témákkal kapcsolatban akkor megírhatjátok a:
gyermeknevelés1@gmail.com -email cimre
Hogyan legyünk JÓ SZÜLŐK ?...
és mit tegyünk ennek érdekében ?
'
Ha szeretnél válaszokat kapni ,akkor nézd végig a weblapon található oldalakat.
Itt BIZTOSAN megtalálod amit keresel.
"A kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. "Angelosz" eredetiben azt teszi, hogy "küldött". Egy más világ küldötte az. Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a gyermekarcból, gyermekszemből azokra, akikhez küldve lett. A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat, amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud, s azt a színt elveszti a szem, mikor beszélni megtanul az ajk; ez a sajátszerű kék szivárvány csak gyermekszemekben észlelhető."
'
'
Rohanó gyermek-kor
"Lassan ereszkedik az est az út porára, mint hontalan csavargó megfáradt gyónása alamizsnaosztáskor. A köddé nemesedő rőzse füstje forralt tej illatot sodor az elcsavargott gyermek elé, hajlékába csalja korgó védtelenségét... Haza is menne, de még mindig fél. 
Eltépett rongyain a belopott békabrekegés agyaggá szárad és alkony-mosolyt ölt a szederszagú pacára inge vállán, mint valami édes-keserű teher jöhet a büntetés, talán megérte. Fejében újra szökés, menekülés…. Futásában, mezítlábas zokogását megugatják a csaholó kutyák, vicsorítanak, habzó szájjal verik magukat az utcai kerítések palánkjához. Szemükben őrület néz farkasszemet a szelíd félelemmel…. Kiderül-e ki dobta a labdát a csörrenő ablaküvegbe széttörni egy öregedő hazugság vak reményét és tudja senki sem hiszi majd el, hogy nem Ő volt, hisz tagadása sincs, nem is lehet. Belerokkanhat. Otthon, édes otthon! Anya remeg benne, kötényébe csavart lábtól fektetett álmai mögött és az atyai nadrágszíj baljós fenyegetéseiben eszik, iszik a vadság. Most megtanítlak! Mennyi ártatlan játék, mennyi megfogott pillanat rohan a tanítás elől, érzik meghalni fényüket és együtt sírnak a láncra vert dülöngélő holnapok előtt….és rohan előre, egyre csak rohan, míg bele nem szakad az éjszakába és hagyja magát elaltatni és nem álmodni vatta-cukros matinét. A holnap már bakancsot húz a nem is élt tegnapra és üzletet köt az élettel a mezítlábas gyermek-kor felett végérvényesen. Mintha sohasem kacagott volna, az éjbe alszik az anyatej méze."
ítra:Elonor ( www.elonor.hu)
' MINDENKINEK JÓ BÖNGÉSZÉST KIVÁNOK
Szivárvány mese ( szerző :Myra)
Mesebeli kerekerdő közepén, Lepkeszárnyon utazik egy kislegény. Lombos fák közt víg nótát fütyül, Lenn a fűben a tücsök hegedül.úű Feléled a vidámságra az erdő, Sok kis állat a hangokra előjön. Kérdezik a kislegénytől miért vidám? Mert szivárványból van a ruhám. Napsugár az anyukám, Csendes eső az apám, Kettőjük ölelése nyomán Lett ilyen szép a ruhám.
A gyermek játszani akart ( írta :Mács László)
A vonat futott. A kupé-dobozok szűkek voltak. A gyermek unatkozott. Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part. A csermely áradt. A gyermek játszani akart. A gyermek szeme tükröt keresett: anyjára mosolygott s várt egy keveset, az anya arca nem tükrözte vissza, szomorú volt. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: a bankárra mosolygott s várt egy keveset, a bankár arca nem tükrözte vissza, börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: egymást tükrözték a szerelmesek, a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza. Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: a kalauz orcái veresek, a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt, nem tükrözhette vissza. Dolga volt. A gyermek szeme tükröt keresett: a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset tükröztem mint kék tó a teli holdat s ringattam. Valahol angyalok daloltak. Ó én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel. Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel, sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom: a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom. Én tükre vagyok minden mosolyoknak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak virágra, lepkére, bokorra, rengetegre, farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre, fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra, szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra, rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre.
